Az obstruktív alvási apnoe betegség a populáció kb. 5%-át érinti, hazánk­ban kb. 500 000 embert. Jelentőségét a következményes betegségek tár­háza adja. Szerepe van többek között a magas vérnyomás, a szívinfarktus, különféle szívritmuszavarok, az agyi érbetegségek (stroke) kialakulásában. Jellegzetes következménye lehet a fokozott nappali aluszékonyság, és szá­mos, a kognitív működések különféle aspektusait érintő hatás. A kórképpel kapcsolatosan sok új vizsgálati eredmény, információ áll rendelkezésre. A patofiziológia új szempontok szerinti átgondolása hozzájárul a betegség valódi súlyának megértéséhez a következményes kórképek kialakulásában.

A szerző a mindennapos gyakorlat számára igyekszik kibontani és kritikailag értelmezni az ESC-ESH és a Magyar Hypertonia Társaság által kiadott irányelvnek inkább az úgynevezett fitt kezelendőkre fókuszáló, világosnak látszó tömör, leegyszerűsített üzeneteit, ajánlásait az idős, főleg a szervezet előrehaladott öregedéséhez kapcsolódó, idült degeneratív társbetegségek által már sokkal jobban érintett 80–85 évnél idősebb hypertoniás betegek gyógyszeres vérnyomáscsökkentő kezelésére. Ennek során a problémakör képlékenységére, csapdáira, szemléleti vitáira is rávilágító szakirodalmi eredményekből is levon, bemutat következtetéseket.

A major depresszió jól definiált orvosi-pszichiátriai betegség specifikus érzelmi-pszichológiai, kognitív és vegetatív tünetekkel, valamint számos, szubtilis centrális és perifériás biológiai eltéréssel. Jelen írás összefoglalja a major depresszióval kapcsolatos jelen ismereteinket és eloszlat számos, ezzel kapcsolatos tévhitet.

A cikk összefoglalja két összefonódó éberségfüggő mozgás-rendellenes­ség, a nyugtalan láb szindróma és a periodikus lábmozgás zavar tüneteit, kórlefolyását, a komorbiditásukra, diagnosztikájukra, patofiziológiájukra, kezelésükre vonatkozó ismereteket és gyakorlatot. A két, egymást átfedő szindróma résztüneteinek megértésében az utóbbi 15 évben előrehaladás tapasztalható. Mind a háziorvosok, mind a neurológusok és belgyógyászok képzettségét növelni kell a gyakori, jelentős szenvedéssel járó, még nem kel­lőképpen diagnosztizált tünetegyüttes egyre szélesebb körű ismertetésével. Bár a megfelelő diagnózis csak alváslaboratóriumban állítható fel, a gyanúnak a háziorvosban is fel kell merülnie ahhoz, hogy javuljon a felismerési arány.

A Nobel-díj bizottság a cirkadián ritmust szabályozó gének, génszakaszok és fehérjék megismerését találta idén kiemelkedő tudományos teljesítménynek. 

A mellékvese-elégtelenség kezelésére a megfelelő hatóanyag régóta rendel­kezésünkre áll, de ma is kutatások tárgya, hogy milyen készítménnyel, milyen adagolási sémákkal lehet a legbiztosabban elkerülni a kritikus kortizolhiányt (mellékvesekrízist). A hagyományos lehetőségek mellett a legújabb próbál­kozásokat is ismertetik a würzburgi endokrinológus szerzők.

Túlpörgetett, napi 24 órában működő társadalmunkban nincs mindenkinek lehetősége a rendszeres, nyugodt éjszakai alvásra. Ez az egészségre is kihat, hiszen a megzavart vagy a túl rövid idejű alvás növeli pl. az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának a valószínűségét. A tanulmány a napi életritmusnak, illetve az alvás időtartamának és minőségének a metabo­likus egyensúlyra gyakorolt hatásairól számol be a legújabb tudományos eredmények alapján.

A primer mellékvesekéreg-elégtelenség okai közül az autoimmun mellék­vesekéreg-gyulladás a leggyakoribb. A következmény a glükokortikoidok, a mineralokortikoidok és a mellékvesében képződő androgének hiánya. Fon­tos, hogy gondoljunk a betegség lehetőségére és felismerjük az életveszélyes Addison-krízist, figyeljünk az azt megelőző enyhe tünetekre is. Ha felmerül a gya­nú, cosyntropin stimulációs teszttel igazolhatjuk a diagnózist. A primer mellékvese­kéreg-elégtelenség kezelése a glükokortikoidok és a mineralokortikoidok pótlását jelenti. Az autoimmun mellékvesekéreg gyulladáshoz sokszor egyéb autoimmun gyulladás is társul.

Az akut ischaemiás stroke (AIS) és a myocardialis infarktus (MI) esetében is kapcsolatot észleltek a cirkadián ritmussal. Úgy tűnik, hogy az AIS kialakulásának gyakorisági csúcsa a reggel 6 óra és déli 12 óra közötti időszakra esik, és ezen belül is a 10 és 12 óra között van a legkritikusabb időszak. Az AMI vonatkozásában azt figyelték meg, hogy a kívülről bevitt rekombináns szöveti plazminogén-aktivátor (rt-PA) hatása ugyancsak a napszaki ingadozás függvénye, hiszen az rt-PA adása déli 12 óra és éjfél között – ezen belül is leginkább este 8 óra körül – a legeredményesebb. Az AIS tekintetében nem sok információval rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy a cirkadián ritmus miként befolyásolja a trombolízis hatásfokát.

A hangulatzavarok egyik legismertebb és legjellemzőbb tulajdonsága a periodicitás, ami az egyes hangulati epizódok megjelenésének szezonalitásától a tünetek napszaki ingadozásáig a különböző biológiai ritmusok patogenetikai szerepére utal. Ezek között kiemelkedő szerepe van a cirkadián ritmus szabályozás rendellenességeinek, mert azok a hangulatzavarok legkülönbözőbb formáiban (unipoláris depressziókban és a bipoláris zavarokban egyaránt) törvényszerűen megjelennek és gyakran a tünetek előterében állnak.